Senki nincs már ébren

Én gondolatban szétszedem
Már a szellemem sem tár fel semmit
A pusztaságban lételem lett
Hogy szomjazunk még, de ez sem számít
Veletek nem, de ellen sem állok
Létezem még, de már nem vágyok
Felhasználtok, rám tapostok
Nem öntöztök, de nem hervadok még

Én élek, csak elhagyok most mindent, amit vártam
És szúr a szemben, ha bármit is remélsz
Még élek, itt senki nincs már ébren
Értelmetlen álmaidban élsz

Innen szép, csak nem tudom, kinek
Ha érezném, én tudnám, hogy ilyet
Nem engedhetek meg magamnak
Hogy lent maradjak, mert fent lenni minek?

Ha üresek a sorok, elfordulsz tőlem
Ha keverem a lapokat, csaló leszek
Ha felemelem ezeket a sziklákat majd
Meséld el, mit találtam neked

Csak szólj rám, ha eltűnik minden
Rég felkészültem már rá
Csak szólj majd, ha induljunk innen
Veled jó lesz, mindegy, hová

Egyre jobban szétszakít
Egyre jobban fáj már a létem
Szépen lassan megvakít
Nem figyel rám, hiába kérem