Rozsda

[Verse 1: Young Majré]
Látszólag elviselném, de nem érzem
Magam magamnak, ez már alap lett
Beszélek falaknak, én egy helyben
Miközben szemek körülöttem meg csak szaladnak
Azt mondod, engedjem el, bárcsak menne
Bárcsak lenne másik irány, ahol vár rám ember, nem kell
Megmutassa meg elhitesse velem senki
Hogy van értelme a világomba bárkit beengedni
Dupla kattogás, mégis minden megfeleződik
Az alkotás, ahol zárul, az őrület ott kezdődik
Dupla kattogás, mégis minden megfeleződik
Az alkotás, ahol zárul, az őrület ott kezdődik

[Chorus]
Ahova én tartok, senki se vár
Ott senki se vár, senki se vár
Ahova tartozom, senki se lát
Ott senki se lát, senki se

[Verse 2: 1301]
Ő azt mondta, mindenre kész lesz, de valamit nem várt mégsem
Pedig te nem vagy egy mental patient, csak összezavartak a hangok, amit
Magadon kívül hagytál, azt inkább legbelül tartod
Szépen elterelgeted, eltakargatod, megszeretteted, ferde jellem
Egyre ferdül, egyre lejjebb, úgyse hallják
Épül a folytonos kényszer, végül megszakad benned a hajlam
Megszokod lassan a rendet, de messze van még az a hajnal
Messze van még az a hajnal, messze van még az a hajnal

[Chorus]
Ahova én tartok, senki se vár
Ott senki se vár, senki se vár
Ahova tartozom, senki se lát
Ott senki se lát, senki se

Ahova én tartok, senki se vár
Ott senki se vár, senki se vár
Ahova tartozom, senki se lát
Ott senki se lát, senki se