Rhea

Távoli Istenség vele van még 7 lélek
Nagy ez a naprendszer de a végén élek

Látom a vizet de az eget nézem
Lil cigany, űrben lézeng
Érzem a mellkasom lehet hogy vérzek
Kiteszem a lelkem a zenébe nézd meg

Nyugalom bennem, lebegő testem vászon
A Szaturnusz holdjait álmodom párszor
Mint egy festmény... amit a hajadra festek
Takartam a szemem de szivemmel lestem

Hangtalan szavak ezek, papírra vetek egy égboltot
Szereted a hangom megnyugtat, nem tudom azt hogy ezt mért mondod
Hallgasd a szavakat meg, csend honol bennük ez normális
Az egyedül létben épp az a jó hogy csend honol benne és formál is

Figyelj rám, tudom fáj pedig rég történt
Azóta nincsen eső, a szivemet többször széttörték
Nincsenek villámok, amiket tudnánk bámulni
Mondd meg miért nem lehet a telefonon átnyúlni

Kezdem megszokni hogy nem akarsz többet áthívni

Tudod én más vagyok, bennem egy árnyék szive ayy
Lebegő rímpárok, benned egy felhő sziget ayy
Fekete hajad ihlette neutroncsillagot szineznék
Michelangelo mutassa meg, mutassa meg nekünk firenzét