Alvin És A Mókusok
Alvin És A Mókusok
Alvin És A Mókusok
Alvin És A Mókusok
Alvin És A Mókusok
Alvin És A Mókusok
Alvin És A Mókusok
Alvin És A Mókusok
Alvin És A Mókusok
Szörnyeteg lettem
Akiket szerettem
Már megettem
Utoljára te maradtál
Még küzdök a vérszomjammal szemben
De nem bírom már
Még harapok beléd egyet
Aztán tovább állok gyorsan!
Tudod, a frászt kapom majd tőled
Amikor mozogni látlak holtan
Mert én:
Árnyék vagyok már végleg
Fény ne süssön rám elégek
Miért kéred, hogy mondjak valami szépet?!
Pusztuljon el!
Rohadjon szét!
Égjen el már
A Földön minden, ami szép!
Nem megy tovább!
Nincs visszaút
Itt véget ér
Térdre esik és porba hull
Fájjon ha fáj
Sorvadj, ha élsz!
Szét tép belül
Bármerre mész!
Este van már
Láss egy haldokló szemén
Szenvedjen az egész világ
Pont úgy, ahogy én!
Miattad nézek úgy ki, mint egy szar!
Úgyhogy ordíthatsz nyugodtan nem zavar!
Csak nézel és azt várod hazudjak neked
Hogy rendbe jössz, meglásd, hamar!
Csak a padlómon fekszem
Elszáll lelkem, testem
Itt az utolsó töltényem
Épp ezt kerestem!
Ha már nem ver a szíved
Nem érzed az ízed
Megszáll majd egy ismeretlen lény...
Akkor leszel pont olyan mint én!