Phabol

Engedj közelebb, akarom az illatod érezni
Ne csináld többet, mert megakarnak mérgezni
Lil cigany azt mondtad hogy a marsra is
Elmennél
Rejtsd a képeim rólad még mielőtt elvennék

Annyira fáj, kiráz a hideg bekönnyezek
Mindig csak várlak, remélem egyszer megérkezel
Rengeteg csillag benned de nem veszed észre
Hogy mennyi
Nem akarok már mást baby csak őszintének lenni

Akarod e tudni azt hogy mit gondol rólunk a
Végtelen űr
Maradok a zónádban ezáltal nem maradsz
Védtelenül
Ya... lassúl az eső az idő sem szorít
Bárhogyan alakulna, mindig megnézem az
Instagram sztorid

Legyünk szeretet háza
Tudom hogy vár rám a NASA
A rímeim néküled fáznak
Nélküled gáz van

Ha szemeid mélységébe vetném magam, vajon hova esnék le?
Nem tudom de nem is érdekel mert facetime-on bearanyoztad minden estémet
A tehetségem bevolt zárva a saját testembe
Te engedted ki azáltal hogy az arcod a szemeim belsejére festetted

Költő szeretnék lenni, igazi nem kortárs
Rajtad meg a rímeken kívül még sosem volt más
Egy újabb sort kezdek de belül lassan vége
Lassan végem, a grammon sincs több DM

Egy gramm tehetség, bódító adottság
Digitális zaj mert a kapcsolatunk halott sáv
Ja, halott, azért élek hogy reméljek
Hogy másoknak adjak és ezáltal elérjek