Ostoba

Ostoba emberek
Ostoba kifogásokkal
Egyszer én is elmegyek
Megbirkózom a magányommal
Várnak a repterek
Tele tömött poggyászokkal
Az autópályán elveszek
Falnak hajtok padlógázzal
Kényszergondolatok a fejemben
Túl sok hiba lett a gépezetben
Szükségem lenne egy kis időre hogy
Önmagamat újra felfedezzem
Mindig csak jössz, de sohasem érkezel
Hiába a szó, tudom hogy nem érdekel
Hiába kereslеk, soha nem érlek el
Ezért töltöm mindеn éjjelem részegen

Tudom, hogy nem vagyok elég, de igyekszem minden elvárásnak eleget tenni
Másokra adok, csak magamra nem, ebbe fogok majd egyszer belebetegedni
Minden reggel mikor felébredek, arra várok, a láng vajon feléled-e
Lesz-e még motivációm, hogy éljem az életem nélküle de
Őszinte leszek, sejtésem sincsen, hogy van-e még értelme ennek
Minden egyes perccel egyre nagyobb jelentése lesz a rohadt csendnek
Ostoba szituk, és ostoba viták
Akkor is talpon ha ellenem a világ
Nem bírom tovább, üres a szobám
De tele a füzet, ez a terápiám

Ostoba emberek
Ostoba kifogásokkal
Egyszer én is elmegyek
Megbirkózom a magányommal
Várnak a repterek
Tele tömött poggyászokkal
Az autópályán elveszek
Falnak hajtok padlógázzal
Kényszergondolatok a fejemben
Túl sok hiba lett a gépezetben
Szükségem lenne egy kis időre hogy
Önmagamat újra felfedezzem
Mindig csak jössz, de sohasem érkezel
Hiába a szó, tudom hogy nem érdekel
Hiába kereslek, soha nem érlek el
Ezért töltöm minden éjjelem részegen