Optimista

Talán ha máshogy állok hozzá
Talán ha mindig megpofoznám
Talán ha változást okoznál
Talán máshogy áll hozzám

Minden reggel délben este
Ellenség és jóbarát
Ó már annyi fül kereste
A jóindulatnak szavát

De ennyit ér az ember
Olcsóbb és úgysem száz karát

Mondd hogy minden jó lesz újra
Mondd hogy elfordulsz felém
Többé nem leszel rászorulva
Csak annyit mondj hogy állj mellém

Hogy már csak pár lépés a holnap
Elérted a kívánt hatást
Ha arccal esel felkarolnak
Megéri még a folytatást

Két lábon állva véded
A saját hibánk is élettered
Napfénynél macho bika
Az estéket meg végig térdeled

De ennyit ér az ember
Olcsóbb és úgysem száz karát
Hogy mennyiért enné ki maga alól a saját szarát

Hogy miért nem vagy optimista miért lógatod a fejed
Miért csak a rosszat látod a jóból mikor mindenki szeret
Az isten a nemzet és apád aki pont ide nemzett téged a világra
És megtanított a kurva anyádra

Hogyha nem tudsz semmit maradj csendben
Ha lejárt a lemez fordítsál
Mondogasd hogy minden rendben
Ha a fejedre lépnek ordítsál

Kösd be a cipőd ne essél orra
És vedd be mindig a gyógyszered
Ne hugyozz a konnektorba
És otthon ne hagyd az óvszered

Ne menj bele ha szakállas nő
Vagy ha farka van a lánynak
Figyelj a fejedre ne essen egy kő
És ugorj el hogyha hánynak

Különben véged rögtön eláshatod magad
És baszhatod ha világszinten minden rendbe van
Kilátástalan

Mondd hogy jóban-rosszban együtt
Mondd hogy együtt elfeledjük
Mondd hogy új alapra helyezzük
És ezt az egészet befejezzük

Könnyes szemmel essél térdre
Sírd el a világ baját
Hogy semmiség volt elérni a gyermekeknél a lát-hatást

Ennyit ér az ember
Olcsó és úgysem száz karát
Ennyit ér az ember
Tartsa be a szavát