[„OLTÁR“ dalszöveg]
[Intro]
Bánt ez az aberrált világ
Ez a szemnélküliség
Ez a kézfogásmentes, együgyű, játszott őszinteség
Hol az egyenes beszéd?
Szól a tompa, és dörzsöl a selyem
Kicsinyes rébuszvallomásoktól összefonódnak kezek
És az utcákon a szerelem Ádám-kosztümben
A vaktól és a sükettől Éva felől kérdezget
Hova lett a szeretet?
[1. verze]
Rákapcsolom a frekvenciát, mint egy rádió (Rádió)
Az, aki régen voltam, rég nincsen, adios (Adios)
Akik régen hittek bennem, arra számítok (Számítok)
Háborúba megyek értük, mint Galio (Galio)
Vakok vagyunk, tapogatunk örökké a sötétben
Nem vesszük észre, mennyi minden tanít minket ölésre
Átállítom a jelent, mostantól nem lesznek fölényben
Bemegyek lassan középre, ha nem tetszik, akk' lőjjél le
[Átvezető]
(Ha nem tetszik akk' lőjjél le)
(Ha nem tetszik akk' lőjjél le)
(Ha nem tetszik akk' lőjjél le)
(Lőjjél le, lőjj le)
Ez egy harc, egy harc, egy szellemi harc
Ami csak vár ránk, hogy hova jutunk el a végén
Amikor állunk az oltárnál
Mert valami máshogy lesz benned
Mert valaki más eltervezte
Hogy mi a te célod, ha feladod önmagadat végleg (Oh-oh-oh-oh)
[2. verze]
Próbáltam bennetek bízni, de mindent tönkretett bennem a világ
A forrás rég nem ugyanaz, ahonnan a zenét ihletem, ez a megoldás
Rég elúszott az a hajó, amikor a cigiket tekerem, feloldást
Nem is ez adta meg igazán, tudod, az álmaiddal jár lemondás
Volt már bennem sokszor düh, de most végre kiadhatom azt, ami fáj
Kérdezem, belőletek hova tűnt a bizalom, bennem ég még mindig az a vágy
Ez egy szellemi harc, ami folyik bennünk, régen egyre mélyebb csatabárd
Pusztulnak el épp a lelkek, a mennyben vajon ott lesz-e velem a család?
Ne az alapján ítélj meg engem, amiket anno tettem
A szívem a helyén van, mindig is csak a jóra törekedtem
Hálát adok minden nap azokért, akiken segíthettem
Ez az én dolgom, ez, amiért a világra születhettem (Hm)
Háborúba indulok el minden este (Hm)
Azokért küzdök, akiknek már nincsen lelke (Hm)
Visszaszerzem nekik, mielőtt elveszne (Hm)
Nem számít, hol vagytok, nem számít, milyen messze