NEVEMEN

Ne szólíts a nevemen
Ne szólíts a nevemen
Ne szólíts a nevemen
Ne szólíts a nevemen

Megint éjfél van
Gondolkozom, hogy én már megint hol voltam
Üres a város, nem vagyok álmos
Át aludtam a bánatot
Kérdeznélek, de nem hagyod
Szerte foszlik minden, amibe vagy
De ezt mind vállalod

Síromat ásta, mégis a kezét féltettem
Át hatol bennem a kése, amit őrzött nekem
Hiányzol, de tagadom
A szádat viszont befogom, hogy
Ne szólíts ne szólíts ne szólíts

Ne szólíts a nevemen
Ne szólíts a nevemen
Ne szólíts a nevemen
Ne szólíts a nevemen

Nevemen, nevemen, nevemen nevemen

Régen a zene húzott ki a halálból, de már úgy érzem keveset gyógyít
Mindenem oda adtam neki, de mindig mind hiába, mert a nevemen szolit
A csend a csel mert nem láttad a cselekedeteket óhajom olaj a tűzre úgy ordít és
Minden éjjel menekülök magam elől
Te sem tudod hazudni, hogy jó itt
Féltél vállalni mindenki előtt, most mit csinálsz
Mindenhol ott vagyok hír lettem
Félek bevallani nincs annyi erőm
Kicsinál hetente alszok vagy tíz percet
És a 10 percben hiteget el az álmom
Hogy csörög a telefon hívsz engem
De hogy várhatnám el azt, hogy megmaradj mellettem én sem tudok a sok kín mellett

Ne szólíts a nevemen
Ne szólíts a nevemen
Ne szólíts a nevemen
Ne szólíts a nevemen