Nemszabad

[1. verze]
Hé, gidám, csak délibáb mára már a vén diák
A kor nevelt férfivá, sokat nyelt az én gigám
Teljesült e régi vágy, bejárva a fél világ
Vinylen matériák, irgalmatlan szériák
A célirány nem változott, de mitől lennék vidám?
A szép világ leáldozott, a Föld szíve vérzik már
A médiára rászokok, nem az én hibám
Szétcincál a pénzhiány, a lét sivár
Csökkentett szénhidrát, minden ár az égig száll
Nem tudod, mit miért csinálsz, az élet nagy komédiás
Hiába a szépiák, hisz ez az egész szívás
Elkaptad a koronát, mégsem lettél király
A járt útról letérni kár? Akkor én hogy lennék zsivány?
Nem végeztem akadémiát, csak éreztem a kémiát

[Refrén]
Nem szabad komolyan venni az életet
Nincs mit tenni, egyszer úgyis vége lesz
Nem szabad komolyan venni az életet
Nincs mit tenni, egyszer úgyis vége lesz

[2. verze]
Az életfilozófiám, hogy tényleg kimondom, mi bánt
Én nem titkolom hibám, észlelni fogod simán
Képzelt riport, pénzem kifogy, élem, mit sorsom kínál
Én eliszom és elszívom, és ez bizony rossz irány
Testvérem mikrofont kínált, cserébe hiphopot kívánt
Zenélek, míg mozogni látsz, te érted, mit mondok, titán?
Vérbeli flow szétszed bizony, érett fickó borbiszál
Mérgeskígyók, részeg disznók, miért kell vicsorogni rám?
Széles vigyor motivál, meg égre nyíló szóvirág
Vélem, szitkozódni kár, nem kérek kilógó fikát
Rég betiltott étel tilos, vén MC sodor cheebát
Nála van a féregirtó, a zenémet szidod, ordibálsz
Nem vérrel írom krónikám, édeni prozódiák
Égetni fogtok, birkák, rémes, kitoszott világ

[Refrén]
Nem szabad komolyan venni az életet
Nincs mit tenni, egyszer úgyis vége lesz
Nem szabad komolyan venni az életet
Nincs mit tenni, egyszer úgyis vége lesz
Nem szabad komolyan venni az életet
Nincs mit tenni, egyszer úgyis vége lesz
Nem szabad komolyan venni az életet
Nincs mit tenni, egyszer úgyis vége lesz