Nem kelek már fel

Nem kelek már fel. Csak a néma földre fekszem
Értem sírnotok nem kell. Nélküle semmi lettem
Én nem kelek már fel. A kőbe süllyed a testem
Az éj a szívemben, az ég a szememben

Kő, az vagyok, csak egy kő
Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva

Nem kelek már fel. Járjatok csak rajtam!
Ő itt veszített el. Egyedül itt maradtam!
Én nem kelek már fel. Csak ha eljön értem újra
Magához ő emel, és visz egy messzi útra

Kő, az vagyok, csak egy kő
Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva
Kő, az vagyok, csak egy kő
Nélküle örökkön árva, Egy érintésre várva

Nem érzek, és nem látok
Vak éjszakában várok, hogy eljön értem még

Kő, az vagyok, csak egy kő
Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva
Kő, az vagyok, csak egy kő
Nélküle örökkön árva, egy érintésre várva