Négy fal között

Hidd el, sokszor én sem értem, miért írok alvás helyett
Alapot is veszek alá, hogy ha van rá keret
Én csak szeretném, hogy ismerj, mert nem ismer engem senki
Hisz az egyik felem vonzza, de a másik elrettenti
Mindegy, hisz aki többet él meg, az az idősebb
Látod, mára is jutott minden, csak szabadidő nem
Este 11, még korán van, valamit csinálni kell még ma
A kaput nyitom, hív az utca, éjszakai séta
Gyertek velem, mert amit ti is éltek, elreppelem
Egy másik élet csalogat, de mégsem ez kell nekem
Olyan vagyok, ha kapni szeretnétek tőlem, akkor kaptok
Fülemben az ütem pattog, ezért van az, hogy

Ref
Minden óra végén kérnék még egy percet
Hogy szólhasson az alap és én énekeljek
Egy darabot a holdfényből kérek este
Négy fal között a végtelenben

Az életet akartam megfejteni, de majd az élet fejt meg engem
Ezt be kellett látnom, különben elvesznék a rengetegben
Remélem, így találsz majd emberedre bennem
Mert én is láttam sok hibát, még meg se kellett tennem
A jövő nincsen megírva, csak a múlt elkönyvelt
Pár gondolat elröppent és már itt sem vagyok...
Egyetlen perc az élet, és egy pillanat, míg felnövünk
Rajtunk múlik az, hogy fejlődünk, vagy megtörünk
Hogy gyermekek maradunk-e, vagy csak gyerekes felnőttek
Hogy minden rendben legyen, csupán szeretet, nem több kell

Ref

Akárhogy nézem, az, hogy írok, önterápia
De minden lebegő gondolatnak muszáj földre szállnia
Muszáj elkapnom, mi megfoghatatlan
Pedig a végtelenben én is egy pont maradtam
Az éjszakák sötétje a cédém alján megcsillan
Ez az enyém, ez talált meg... pedig én nem hívtam
Vonatok szele hozott pár élményt
Mit mások elfelejtenének, újra átélném
Az utcák jól ismerik lábam nyomát, pedig változik a cipő rajta
Így szerintem egyértelmű az, hogy az ihletet miből kaptam
Fejjel lefelé döntött részeges kép
Pipától, meg alkoholtól homályos péntek esték
Elvonultam a várostól, nem barátkoztam haraggal
Amin üldögéltem, nem a rakpart, csak patakpart
Láttam a tengert is, de ez áll hozzám közelebb
Ment az óra mutatója, mégsem lettem öregebb

Ref