Mostanában

[„Mostanában“ dalszöveg]

[1. verze]
Magamat képzeltem el, valahogyan jobbnak
A szeme tükrében, ahogyan elveszik a holnap
Egyszer más lesz, de még látom fényét Holdnak
De nem látom már a jövőmet a piában, a drogban
A régi házunkat látom, ahogyan ebédel a család
Bárcsak több időm lett volna, mikor együtt volt az anyám, meg az apám
Nagyon sok kérdésem lenne még hozzá, de már nem látom a mamát
Anno ketten álmodoztunk erről
De végül egyedül sétálok fel a színpadra és állok be a fénybe
Most végre olyat látok, amit megálmodtam régen
De ha őszinte akarok lenni, sokszor nem is élem
És ne értsétek félre
De most már nem vágyok úgy igazán mások szeretetére
Sajnos előbb-utóbb megszokjuk, hogy utálnak és aztán mások szeretnek
De én nem akarok megszokásból mások után futni, ha nem keresnek

[2. verze]
Nincsen exem
Ezért nem tudom, hogy milyen lehet valakinek lennem
Aki olyan, hogy a másik szemében megfelelhessen
Majd ha elfeledik, bebaszik, hogy az összes vele töltött időt elfeledhesse
De nem tagadom, voltam már szerelmes, csak ez friendzone
Kicsit más, tudom, de valójában best volt
Azóta öt év telt el és nem találtam arra
Aki engem akarna vagy legalább is megfog (Mm)
Sokan gondolkodok azon mostanában, vajon szeretem-e magam
Mindig más akartam lenni, mindig el akartam fogadni
Hogy ez vagyok, de szerintem ez nem megy olyan hamar (Yeah)
Mostanában nem azt látnád belőlem, mit szeretnék
Mert nem tudom már megjátszani magam
Ezért nem posztolok semmit, csak ha végre minden cool lesz
És ha végre boldogan telik el minden egyes nyaram