Mindenkié

[„Mindenkié“ dalszöveg]

[1. verze]
Ismerhetsz már
Azt mondod nem láttál régóta
Réka úgy megváltoztál
Levegőt nem kapok
Érzem, hogy nem vagyok
Egyedül, a sötétből figyelnek rám
Ó, te nem akarsz rosszat
Csak egy darabot belőlem, ami jár

[Refrén]
Értem nem kár, csak egy ember vagyok
Engem magukkal hoztak a hétköznapok
Néha beborít mindent ez az édes magány
Hogy a fejem a víz alatt, és te nyomsz alá
Értem nem kár, már megkaptatok
Mikor magamnak hazudom, hogy jól vagyok
Néha eltűnnék én is, mások közé
Nem lehetek mindig én
Mindenkié

[2. verze]
Az ablakban állsz
Látod, hogy égnek a fények
Egy telefonról halk zene szól
Jönnél tovább, de érzed
Hogy így is túl messzire mentél
Ezt nem bírom már

[Refrén]
Értem nem kár, csak egy ember vagyok
Engem magukkal hoztak a hétköznapok
Néha beborít mindent ez az édes magány
Hogy a fejem a víz alatt, és te nyomsz alá
Értem nem kár, már megkaptatok
Mikor magamnak hazudom, hogy jól vagyok
Néha eltűnnék én is, mások közé
Nem lehetek mindig én
Mindenkié