Miénk a tér

[Refrén]
Elhagyatott már a régi tér, az üres hintákat fújja a szél
Erre talán már a madár se jár, a padoknál többé senki se vár
Gyermekkoromra emlékszem vissza, mintha a régi hang újra hívna
Belülről hallom még ezt a zenét, üresen vagy árván, de ideköt a vér

[Verse 1]
A szívem veletek van utca gyerekek
Kint állok a téren és nézlek titeket
A Jóisten kísérje minden léptetek
Ami bennem volt azt látom bennetek
Emlékszem arra, ahogyan játszottunk
Lehet, hogy bűnösök voltunk, de nem kárhoztunk
Angyali szívvеl rengeteg gyеrmek
Őket mind-mind az utca nevelte
Nem volt Facebook, még nem volt internet
Csak a nagyobbak adhattak intelmet
És a kisebbik soha nem volt gizda
Tisztelte őket, és nem szólt vissza
Volt, aki önmagát, volt, aki másokat temetett
Drogokhoz nyúlt, vagy folyton verekedett
Halott lett vagy börtöntöltelék
Most értük is szól ez a költemény
Én csak maradtam egyszerű merész zenész
Aki kiírja magából mindazt, amit leélt
Optimistán, tele álmokkal, mit sem törődve az átkokkal
És ha te is úgy teszed, bízod az Istent
Rájössz majd arra lehetetlen nincsen
Utca gyerekből is válhat jó ember
Az Úr az én váram, azé a fegyver

[Refrén]
Elhagyatott már a régi tér, az üres hintákat fújja a szél
Erre talán már a madár se jár, a padoknál többé senki se vár
Gyermekkoromra emlékszem vissza, mintha a régi hang újra hívna
Belülről hallom még ezt a zenét, üresen vagy árván, de ideköt a vér

[Verse 2]
Nem volt soha miénk a tér
Hogy ott legyünk, nekünk csak eltűrték
Szabadságra és szabad zenére vágytunk
A rendet rendszerint áthágtuk
Együtt voltunk, mindig ez volt a lényeg
Érezted mennyien szeretnek téged
Nem számított a hideg tél, a meleg nyár vagy eső
Köztünk nem volt soha vesztes vagy nyerő
Összetartó volt mindig a csapat
Nem voltak közöttünk semmilyen falak
Élni és élni hagyni volt a vágyunk
Ha baj volt, mi testvérként összezártunk
Néha vad, néha érzékeny lelkek voltunk
Szenvedélyesen csak szeretni akartunk
Nyugtalanság, mely tombolt bennünk
Éreztük egyszer ez lesz a vesztünk
Amikor énekeltünk úgy éreztük
A bánatunkat együtt eltemetjük
A kemény szíveken áthatol a dal
Az előítéleteken vett diadal
Mert csak nekünk ragyog a nap és az ég nekünk kékebb
A barátságunk ennél nem lehet mélyebb
Minden egyes átélt pillanat a szívemben örökké megmarad

[Refrén]
Elhagyatott már a régi tér, az üres hintákat fújja a szél
Erre talán már a madár se jár, a padoknál többé senki se vár
Gyermekkoromra emlékszem vissza, mintha a régi hang újra hívna
Belülről hallom még ezt a zenét, üresen vagy árván, de ideköt a vér