Menedék

Most elárulok egy titkot
Hogy a szívem ne legyen piszkos:
Oda kísérlek, ahova mész
Arra követlek, amerre lépsz

Már három napja ébren vagyok
És lassan elalszom állva
De a gondolataimat többé
Nem irányítom matematikával

Most elárulom a titkom
Többé ne legyen rajtam billog:
Rég ismerem, amitől félsz
Követlek, bárhova lépsz!

Nem nagy tudomány tisztázni
Hogy még igényelném a támaszt
Amikor hajnali kettőkor motiváltan
A füledbe súgom a választ

Ha körbejár az óra, én is hazatalálok!

Ahol a csönd a hang, a szó a dal, a béke az újjászületés
Ahol a lét, a hely a feledés, ahol az otthon az éjjeli menedék

Most elárulok egy titkot
Mer' a szívem kissé piszkos:
Magatehetetlenül távozunk
Míg egy életet gyászolunk

De ha kinyitom a szememet újra
Úgy egy emberöltő múlva
Már nem kell az idő meg a pénz
Csak hadd táplálhassuk a fényt

Ha körbejár az óra, én is hazatalálok
És szikra gyullad bennem, hogy tovább vihessem a lángot!

Vár az éjjeli menedék!