LÓGÁS

[Efkilenc]
Efkilenc, terjed kézen-közön, ezen-azon
Pasztellrózsaszín kazettákon
Kicsit kizökkentem mostanában
De az árfolyamot szemmel tartom
Ne aggódj egy percig se
Ez szívhez szóló presztízsrepp
Nekem azt mondják a demókra, hogy jó dalok
Téged felnyomnak a spanjaid, mint Young Thug-ot
Ja, hogy kutyáknak a vér diktál
Várj, mondom a verdiktet
Nem lesz gáz, de a hétvégén már ne hallgass, csak Blackstreet-et
Szerintem eriggy el
Mert ez a sapi itt, amit eltettem, még bennе van, hogy bepittyen
Mit nézel?
Zsеbben Jacques Haze-zel, cold saggin' a holdfényben
A fitből sosem mondod meg, hogy hány fok van
És mindig benne lehet az is, hogy még rádörren
Mint a rózsadombi kiejtés a járőrre
A konyhában mintha krekk főne
Mert krekk fő
Az erkélyen mintha csár nőne

[Tink a Mulató Azték]
Ígértem szöveget, szösszenet csupán
Gondolat, mely így-úgy járkálhat, markáns, márkátlan
Bágyadt vágyálom egyaránt
Avagy kinek hogyan megy ma át, avagy kinek hogyan
Mintha hívták volna, úgy jött meg a zimankó
Otthonos és mizantróp, de legfőképpen itt van
Nehéz idők idéződnek meg, új évezred
Fényt, meleget nem hozott, de ablakom még nyitva
Előttem a város, felettem az ég
A festmény végtelen, csak keretben a kép
Napot váltja a Hold, és mégis forog a Föld
Ne mondd
Majd újra tesz egy kört
Bennem csillagok, fényüktől olykor billegek
Emlékek medrében ihletett pillanat
Mindez mi itt marad, itt reked, mit lehet tenni?
Ez minden és semmi
Ez minden és semmi
Csak hidd el és ennyi, ez minden és semmi
A legmélyebb magasságokba néztem be
Nem lenne jó innen kimenni
Felettem az ég, az ég felett az űr
Ez minden, az ember eltörpül
Felettem az ég, az ég felett a mi
Minden és semmi
Felfoghatatlan