Lelketlen ember

[Verse 1]
Örülök, hogy látlak, tudom, hogy rád várnak
De végre kibeszélem magam
Nem okozok gondot, csak tisztázzuk a dolgot
Lenne hozzád egy-két szavam

[Verse 2]
Szép volt, ugye, szép volt, mennyire szép volt
Az én kis életemben fényfolt
Napsugár, mely a nyárral tovaszállt

[Verse 3]
Elmúlt, végleg elmúlt, nem is bánom
Most már a magam útját járom
Csak az fáj, ahogyan elhagytál

[Refrain]
Lelketlen ember, igen, az vagy, tudd meg végre!
Szerelmet, hűséget esküdtél az égre!
Eldobtál mégis, mint egy gyűrött mozijegyet!
Hazudtam másnak, miattad egy csókért
Mindent megtettem neked én egy jó szóért
Cserébe még annyit sem mondtál, elmegyek
Jellemző rád, nem vártam mást!

[Verse 4]
Napra, fényre érni szürke télből
A régi vágyak börtönéből
Olyan jó, olyan más így az élet

[Verse 5]
Tartoztam ezzel, most kérlek menj el
Nyugodtnak érzem magam
Menj, gyorsan hagyj itt, ne kérdezz semmit
Nincs hozzád már több szavam

[Refrain]
Lelketlen ember, igen, az vagy, az is voltál!
Szerelmet, hűséget álnokul hazudtál!
A végén még annyit sem mondtál, elmegyek!
Borítsunk fátyolt most végleg a múltra
Nem nézek már soha többé vissza az útra
A tűzbe dobom az emlékedet
Ne tudjam többé, hol élsz, hol jársz!