Karantén

["Karantén" dalszöveg]

[Intro]
Faszom

[Verze 1]
Beázott tetőnek minden egyes cseppje
Ahogyan a padlóra esik csendben
Megroppantja a parkettát
És egy csendes harmóniát épp hogy produkál
De én simán végig hallgatom
A por megszárad a gitár húrokon
A lélegzetemnek a zaja visszhangzik
De nem zavar, mert ma is velem alszik
A gondolat hogy mi a fontosabb
Hogy egy kapcsolat, vagy egy barátság a szorosabb
A pokolba, nem szimpatikus szó
Mert végzetnek az egyik oldala
Amit emlegetni nem szabad
Csak hogy ha már mindeg és mostmár nekem mindegy
Mert minden ugyanúgy maradt, mert semmit nem változtam
Próbáltam a kitaposott járdán maradt kavicsokat
De most csend és lassan írom meg az utolsó dalomat
Eh-eh-eh-eh-eh-eh-eh-eh-eh-eh
Mm-mm-mm-mm-mm-mm-mm-mm

[Refrén]
Ha tehetném, akkor én sosem maradnék
Bezárva egy szobába, hűvös a karantén
Vakon valahova, hidd el, el is szaladnék
Kötött szememen átlátszódik a fakadt vér
Nem, nem, nem haladok én előrébb
A hangulatom szanaszét van épp a kanapén
Már leszarom, hogy meddig, meddig vagyok még
Nem állok ki magamért

[Verze 2]
Tegnap beszéltem az ördöggel
És cserébe kaptam egy kurva nagy pofont
Mert átleptem egy határ szintet
Amin nem kellett volna túl menjek
De most itt vagyok valahogy
Mert teljesen nyugodt vagyok
Nem zavarnak a zajok, inkább hiányolom
Ha valami nincsen helyén
Lekötöm magam dalolok, magamban is vacogok
Nem történt tévedés
Ha ezt hallod, akkor köszönök én mindent neked
De én még gondolkozok, hogy mi a faszt tehettem
Mert csak jól éreztem magam a helyzetemben
De beletörődők, és a gondolattal le fekszek
És majd becsukom a két szememet
A történeteket elfelejtem
Mm-mm, elfelejtem

[Refrén]
Ha tehetném, akkor én sosem maradnék
Bezárva egy szobába, hűvös a karantén
Vakon valahova, hidd el, el is szaladnék
Kötött szememen átlátszódik a fakadt vér
Nem, nem, nem haladok én előrébb
A hangulatom szanaszét van épp a kanapén
Már leszarom, hogy meddig, meddig vagyok még
Nem állok ki magamért

[Verze 3]
Ezek a láncok most már kurvára szorítanak
Sokat mondta, hogy jobb lesz, de végül nem lett az
Nem lett az és mostmár nem is lesz jobb
Mert egy fázis az egész, yeah, egy frázis a zeném
Bánom, mert ami volt, az már nem az enyém
Már csak a földön fekszek és nem megyek sehova
Amiket el akartam mondani azokat elmondtam
Egy jó nagy szakadék
Csak egy százas szög repeszti a szívemnek most közepét
Semmi más nem esne jobban, mint egy nagy ölelés
Egy nagy ölelés

[Refrén]
Ha tehetném, akkor én sosem maradnék
Bezárva egy szobába, hűvös a karantén
Vakon valahova, hidd el, el is szaladnék
Kötött szememen átlátszódik a fakadt vér
Nem, nem, nem haladok én előrébb
A hangulatom szanaszét van épp a kanapén
Már leszarom, hogy meddig, meddig vagyok még
Nem állok ki magamért