Ha Velem Élsz

Fázva lépkedek az úton, át a városon
Lassan esni kezd a hó, de ez sem baj
Mert jól tudom, az utca végén állsz
S a hóban rég csak engem vársz
Jéghideg a két kezed
De végre karjaidba zársz

Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha velem élsz, nem számít a tél
Csak közelebb fúj minket a szél
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha látlak, elmúlik a tél
A mosolyod forróbb mindennél

Az átható hideg, amelyben téged várlak én
Gyorsan múlik el, ha látom már
Hogy jössz felém
Az álmos téli csend kíséri lépteink zaját
Jéghideg a két kezed
De forróbb lesz az éjszakánk

Fákat tép a szélvihar
Ne félj, nem ér minket el
Csak annyi kell
Hogy itt benn újra átölelj
Ó, így lesz már, bármi vár
Amíg hozzám bújsz, ha fáj
S a holnap úgy jön el
Hogyminket így talál

Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha velem élsz, nem számít a tél
Csak közelebb fúj minket a szél
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha látlak, elmúlik a tél
A mosolyod forróbb mindennél

Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha velem élsz, nem számít a tél
Csak közelebb fúj minket a szél
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha látlak, elmúlik a tél
A mosolyod forróbb mindennél