Glória

Nulla fokban
Hideg szél fúj
Ajkam néma
A zaj elhalkul
Csöpög a festék
Magányos emlék
Lehull a lepel rólam
Lenn heverek a porban
Nulla fokban
Fázom és egyre hidegebb van
Rég más utakat járok
De én még bízok az igazamban
Nézz fel az égre
Ember, lásd meg, hogy mi lett belőled
Mennyi áldozatot követel az élet
És csak hullnak a könnyek

Otthonom e Föld és az Ég
Ahol az angyalok figyelnek rám
Maradok még, ez nem rossz így
Vagy itt sem voltam, nem számít
Szárnyak nélkül lebegnék
Glória fejemen, angyali kép
Otthonom e Föld és az Ég
Ahol az angyalok figyelnek rám
Maradok még, ez nem rossz így
Vagy itt sem voltam, nem számít
Szárnyak nélkül lebegnék
Glória fejemen, angyali kép

És semmi nem olyan már, mint rég
És semmi nem olyan, mint rég
Nem merek már tükörbe nézni sem
Viselem, de ez nem az én ügyem
Hallom hangját, messziről szól hozzám
De én befogom a fülem
Mondd meg, ki tanítja meg, hogyan kell boldogan élni
Darabokra tört szívek között hazatérni
Annyi embert megbántottam már
És örömmel viszonozták nekem
Megbocsátás, megbántódás
Ahogyan azt anno megjósolták
Nem vagyok megváltó
De én cipelem az élet minden gondját
Ember vagyok én is csupán
Bűnösök közt egy cinkostárs

Otthonom e Föld és az Ég
Ahol az angyalok figyelnek rám
Maradok még, ez nem rossz így
Vagy itt sem voltam, nem számít
Szárnyak nélkül lebegnék
Glória fejemen, angyali kép
Otthonom e Föld és az Ég
Ahol az angyalok figyelnek rám
Maradok még, ez nem rossz így
Vagy itt sem voltam, nem számít
Szárnyak nélkül lebegnék
Glória fejemen, angyali kép