Frázis

[Chorus]
Lehetne évem száz is, minden pillanat új extázis
Tovább nem takarom magam, ha valaki odafenn mindent lát is
Mért kérjem a világot máris, ha lehetek több, mint egy olcsó frázis?
Lehetek több, mint egy olcsó frázis, egy olcsó frázis...

[Verse 1]
Tudod, néha csak magányra vágyom
Kiürítem a tárat, majd a láthatáron túl
Saját szabályokkal játszom le magammal a csatát a gáton:
"Mért csak álldogálok a csapásirányban?"
A haladás halott, és ha már hibásan a hazád is hazárdba vágod
Mert hagyod, hogy az empátia helyett egy ideológia legyen a magántanárod
Akkor talán nem látod, milyen is lehetne a közeg
Ha a tömeg anno más képeket követ
Ha nem az a norma, hogy a kézbe vett kőért kenyér helyett a gépezet közétek lövet
És egy köpés sem jöhet, mert most vert csak szöget
Hogy ami az öledbe hullott, már köddé is, öreg
Nincs második eljövet, ez következetlen szöveg
Éppen szövetkezetten vesszük szájba a puskacsövet
Vajon tényleg meghúzod a ravaszt, vagy csak figyelmet akarsz?
Csak figyeld meg: hamar felejt ez a világ
De cipelned kell minden súlyt, amit a karma szab ki rád
Már figyellek, csináld, "Fogyassz, Markolj, Haragíts"
- Hogy is volt? - "Hass, Alkoss, Gyarapíts..."?
Fokozd az alapízt, konzerváld, adj hozzá cukrot
Csak gyerektől tartsd elzárva ezt a műanyag burkot
- Ne félj - már kötik a bitófádra a hurkot, te katalógusvilág!
Bólogass bőszen, hagyd a nagyokra a politikát
Imádd magad meg a pénzed, addig sem a hibákat keresed!
De ha még érzed, menjenek lefele receptes szerekre a felesek
Enyhüljön a kín, ezt a síkot csak kevesek látják
De mikor kitisztulsz válassz: a szabadságod akarod vagy a biztonság látszát?

[Chorus]
Lehetne évem száz is, minden pillanat új extázis
Tovább nem takarom magam, ha valaki odafenn mindent lát is
Mért kérjem a világot máris, ha lehetek több, mint egy olcsó frázis?
Lehetek több, mint egy olcsó frázis, egy olcsó frázis...

[Verse 2]
Milyen érzés, te kirakatember, ahogy a plasztik bámul rád a tükörből reggel?
Akkor már hiába üvöltöd, hogy "nem kell, engedj el"
Ha konzumer trendekkel fekszel meg kelsz fel
Elveszve a szokások között jéghidegen, mint milliónyi közömbös idegen
Bolyongunk szakadatlan taposva megszakadt szíveken
Szavamra, mintha csak a saját lakatlan szigetem volnék...
De, mint a legtöbb szókép, ez is elszáll, én meg maradok még egy csöpp jóért
Itt, ahol jól öltözött ördögök körös-körött ölre mennek megtartva az örök ködöt
Mondván "senkivel sem közösködök", így a rendszer vesztesei mint kilökött dögök
Szenvedtek, míg mi kényelmes börtönök mögött néztük, ahogy az elnyomónk kigömbölyödött
Hiszen modern magyar história, hogy a gyomrod majd' mindennap limbózik a holnaptól:
"Vajon a vendég majd jól jattol?" Vagy hogy lakj jól? Vagy hol lakj majd holnaptól?
Mégis, csak frázisok folynak a tollakból, papírmasé tombolás meg popdalok a szombatról
Már hánynom kell a fertőző oldattól, amit a média fecskendez belénk minden oldalról
Féltem, hogy beszippant, féltem, hogy egy leszek
Féltem, hogy sarokba szorítva én sem az elveket választom fegyver helyett
Féltem, hogy a hangzavarban csendesen elveszek
Mert láttuk már, hova vezet, hogy hogyan bukott el rengeteg csodagyerek
Hogy rossz döntések mellett a zseni is oda lehet
És hogy minden generáció ideje tovapereg
De várj, még dönthetek másképp, dönthetek úgy: minden másnap ajándék
Léphetek félelem nélkül a táblán, ha megvan a szándék, felébredek
Újra öntudatra lobban az árnyék, vagy nézhetem végtelen-véges a láthatárt éveken át
Mint elveszett hajós a tengert, ki hánykódott halálig, mert kikötni nem mert
Benz...

[Chorus]
Lehetne évem száz is, minden pillanat új extázis
Tovább nem takarom magam, ha valaki odafenn mindent lát is
Mért kérjem a világot máris, ha lehetek több, mint egy olcsó frázis?
Lehetek több, mint egy olcsó frázis, egy olcsó frázis...

[Outro]
Ordíts, ahogy csak bírsz, az igazság mindig non-verbális
Mindig non-verbális, az egész életed olcsó frázis...
Ordíts, ahogy csak bírsz, az igazság mindig non-verbális
Mindig non-verbális, az egész életed olcsó frázis...