Fények nélkül

Fölvillan most a fejem fölött
Egy ismeretlen fény és elvakít
Csak színeket fest és majd elfakít
Így nem látok már magam elé
Ez pont úgy vonz mint ahogyan taszít
Ha ellenzem még rám is kacsint
Egy átlátható egyszerű ellenérv;
Hogy miért?

Árnyék volt minden énem
De már csak ez maradt
Széthullásba fojtok mindent a végén
Szemben magammal
Ha egyszer valahogy mégsem jutok el
Tőled messzire innen
Akkor emléknek itt van a képem
Én épp most lettem tiszta legbelül

Ha egyszer mégsem sikerül újra kezdenem
Majd a szellemem megmarad
Mint egy régi emlék a könnyedben
Szép lassan lecsorog és érzed
Folyton törlöd, rémlik majd
Hogy én voltam ellenem
Csak én

Árnyékom vagy, csak egy árnyék
Árnyékom vagy, és fáj már a fény

Fájt, hogy nem volt semmim a kézben
És volt hogy mindenkit bántottam
És így hogy nem vagy már mellettem
Én mindent leromboltam