Fenevad

[„Fenevad” dalszöveg]

[1. verze]
Eddig próbáltam szökni
A visszapillantóban látom jönni
Az árnyékom mindig utolér
Egész életemben meg akart ölni
Hiába futok előle
Nem szabadulok tőle
Kiszagolja a sebeim és mint a cápák
A vérszagra jön előre
Nem menekülök többet
Attól soha nem lett könnyebb
Hiába hullattam könnyet, felitta a szörny
És egyre csak több lett
A születésemtől fogva vagyok a foglya a boldogságtól
Három kortyra 99 nem fogadott hívás, kilépek a frontra

[2. verze]
Ez nem a hátha vagy a mégsem
Nem tudom, hol az alagút vége
Ez mikor érzed azt, hogy félsz, de
Rálépsz a repedő jégre
Nem majd egyszer, nem talán
Én írom a sorsom, már nem az apám
Ha végigjátszom a szalagot
Az egyik úton börtön vár vagy a halál

[3. verze]
Minden férfi a családban
Elesett ebben a csatában
Eddig én sem tudtam felülkerekedni rajta
Mert mindvégig magamba zártam
De most az elme átkattan
Ez a kanyarban a 160
Az utolsó lehelet az állagban
A kantár nálam van

[Átvezetés]
Ay, ay, ay, ay
Ay, ay, ay, ay
Ay, ay, ay, ay
Ay, ay, ay, ay

[4. verze]
Hogy elbírok vele, nem hittem én sem
Te több ezer lóerős a küldetésem
Egyedül én győzhetem le, nem kérdés
Kurvára félek, de rohadt jó érzés
A magasság csak a mélység tükre
Mindig megtéveszt, ez a trükkje
Egyre sötétebb helynek láttán
Egyre inkább csak világít a fáklyám
Adrenalintól lüktet a véráram
Szemébe akarok nézni, már vártam
Más vagyok, mint az átlag
Nem vagyok százas
A vihar közepén verem le a sátram
Ez a legutolsó reményszikra
Feszül a fenevadnak minden izma
Teljes erejéből tol a szakadék felé
De csak állok, mint egy szikla

[Outro]
Magamhoz ölelem
Hadd járjon át a sötét
Felnyitom a sebem és beengedem a fényt
A felépülő függőknél gyakran fordul elő, hogy lehasítva létezik egymás mellett a két én állapot
Van a józanságra törekvő én rész és a függő én állapot
Ezek pedig állandó harcban állnak egymással