Volt itt mindig, aki bátran szólt
Mindig voltak nagyot álmodók
A nincsből is várat építők
Az el nem csüggedők
Hány nagy gondolat és mennyi szív
Ami századok múltán is tenni hív;
Most is új erőt ad és lelkesít
Hogy naggyá légy megint
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát
Az égre vésett jelzést, mit csak szívünk lát!
Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy
Áldott itt e föld
A hömpölygő folyók
Az erdők és mezők
Ez az otthonunk itt kell élnünk
Múltunk és jövőnk
Minden hozzá fűz
Álma bennünk testet ölt
Így lesz ez örökké
Mennyi érzelem és szenvedély
Mely a téli fagyban is visszatér
Mindig új tavaszt vár és jót remél
Hogy fel ne add, hogy élj
Nem a gyűlölet, a gyávaság
Csak a szeretet az, ami visz tovább
Hogy szebb napokban is mindig lásd
Mások fájdalmát
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát
Az égre vésett jelzést, mit csak szívünk lát!
Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy
Áldott itt e föld
A hömpölygő folyók
Az erdők és mezők
Ez az otthonunk itt kell élnünk
Múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz
Álma bennünk testet ölt
És ha gyermeked azt kérdezné:
Miért vagy büszke rá
Hogy mért szebb e táj bárminél
Tanítsd meg neki holt költőink énekét
Hogy miért él bennünk a hűség
A síron túl is még!
Jöhet bármi, te mindig tudd, hogy
Áldott itt e föld
A hömpölygő folyók
Az erdők és mezők
Ez az otthonunk itt kell élnünk
Múltunk és jövőnk
Minden hozzá fűz
Álma bennünk testet ölt
Jöhet ezer új barát
Sose keress új hazát