ESPINHO

[„ESPINHO” dalszöveg]

[Intro]
(Azt súgja a fülembe)
(Azt súgja a fülembe)

[1. verze]
Azt súgja a fülembe, szeret
De valahogy én csak a szereket szeretem
Új év, új szerep, egyre nagyobbak a hegek a kezemen
Lassan húzom, lassan ég a fejem felett
Vele forog az élet
Fura álmok a Duna jegén
Ő szóbahozza de én belebeszélek
Veled itt, pont jó
Mint húsz huszonkettő Pontoon
És én se tudom még, hogy ki vagyok
Összeszedem magam egyszer egy ponton
Pereg a könnye, csepeg a hóra
Fújja a haját a tavaszi szél
Nem szív, de bejön a hóra
Hiányzik neki a tavalyi tél
Espinho, első blunt
Az esőbe kettőt látok belőled is
De ha ettől szép
Te valamit ettől vársz
De ha valamiért mégis ettől félsz
Szállj ki, füstöl a számban
Megyek, a lábamon Nike
Budára fújja a szél a füstöt
Te csak a teraszon állsz kint
Meddig akarsz még várni?
Mennyi az elég a rosszból?
Felette zokog az ég
Nézem a haját a buszról
Elszorul a szíve, posztol
De nem szokott ennyire fájni

[Átvezető]
Kell, kell három perc
Hogy kicsit így kívülről ránézzek a szitura
És így rájövök, hogy
Hogy kurvára minden rendben van
Minden a legnagyobb rendben
(Egy kocsiban égtem el)
(Kocsiban, egy kocsiban égtem el)
(Egy kocsiban égtem el)
(Egy kocsiban égtem el)

[2. verze]
Álmomban egy kocsiban égtem el
De hazajövök talán kéthetente
Látom a szemed a kék egen
Vele ülök a stégen szemben
Szeretem, ahogyan ölel az erdő
Ahogy a hajadba kap ez a szél
A parton sodor egy kék napernyőt
Ülök a citromfa tetején
A szemei valamilyen színűek
De valszeg nem is én vagyok ez a tag
A tükörben a fura sziluett
Orosz a lelki rulett
Meg ne legyen haragos soha az este
Édesanyám legyen büszke rám
De mindig, amikor a sorban látlak
A karomon a ház tűzben áll
A tűzbe nézel, vele száll
A füstben ringatózol egy bárkán
Ahova sohase' sodor az élet
Te mindig arra a helyre vágytál
Ahova sohase' kopog a bánat
Nem üt a hideg a falakon át
Ma komor a plafon és forog az ágyam
Nem is olyan ez az utca bál
Nyílik az égbolt, valahol összezár
Csak legyen valami kis összetartó
Ékszerdobozok, évek között
Szeretem ezt a kis szürke ajtót
Alszunk, vagyis alszol
Én meg az álmodat őrzöm éjszakánként
Hallom, ahogy a kádba fekszel
Hallod, ahogyan készül a kávé
Kotyogós, elsírja az ügyes-bajos dolgaink a gangnak
Mennyi körön keresztül loholtam
Hagyni kéne teret még a napnak
Mennyi könnyed itta fel a paplan
Kéz a kézben szem nyílik
Tombolnak az angyalok az égben
Ringlispíl az élet, egyre szédít
Én csak a Dunát bámulom Pestről
Budán hagytam el ma mindenem
De ha néha-néha meglátlak
Tudom milyen kincs a két szemed
Ma a székbe kapaszkodva szédülök
Vagy a téren ülve
Tudtam, egy a lényeg
Tébolyultan össze-vissza futnak
Jó csak néha csendben várni téged

[Outro]