Értékek

[intro]
Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek
A földi pokolban sosem ünnepelnek
Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék
Betegség és közöny, mindaz, mi vár még…

[verze 1]
A kihalófélben lévő empátia és józan ész
Hiányzik csupán, de minden másra ott a pénz
Nem múló emberundor övez már engem rég
Mer' mindjárt lefele köp aki eggyel fentebb lép

Súlytalan szavak, álszent mosoly és kedvesség
Önérdekektől fűtve az elfeledett emberség
Paranoiddá tesz, nincs nap, hogy ne rettegnék
Félelmet generál a hiányzó érzelmi fejlettség!

Mondd, ki tesz olyat, ami később nem térül meg
A becsület, a segítőkészség mára elévültek
Nem marad más, csak a money, a kurva
Lelki szegénységből fakadó karikatúra

Hol a sablonosság, a sekélyesség az úr
Snoop Dogg-ot imitál a sok bolhás vahúr
De a lánc nem lazul, te sem leszel szabadabb
Csak vágod a fát folyamatosan magad alatt...

[refrén]
A siker, a pénz, a műanyag álmok
A lelked mélyére az űrt magad ásod
A felszínességet, az allűrt ha hagynátok
A tükörbe' végre önmagatok látnátok
X2

[verze 2]
Szenteste eljátszod a gyertyák közt ásítva
Mintha nem egész évben szarnál rá a másikra...
Mégis habzó szájjal hörögsz gyűlölködve, kábán
Ha valaki véletlenül meglök a járdán!

Megvetéssel nézel az utcán a kölyökre
Mert sivítva és bőgve veti le magát a földre
A boltban mindent felbont, a kólát megissza
Pampog az őr, nem tudja, hogy a fiú autista

De rájön, amint epilepsziás rohamot kap
A mentő viszi, az állam azt hiszi szórakozhat
Ezzel, de ember, egy beteg gyerekről van szó!
Mikor fogod már ezt fel?!

Hogy ott az anya, aki dolgozna, de nincs ideje
Mert a _ kisfiának nincs az iskolában helye
Már elhagyta a hite, de nem adja fel, mert szereti
Abból él meg amiből tud, a rendszer nem segít neki

Szóval, nekem ne mondd, hogy hihetek bennetek
Vagy a kormányban, mert egyszerűen nem lehet
Aki gyerekeket oktat, tanít kerámiázni
Számolni, mászni, vagy mint a Deák Bill bácsi

Lélekből zenél, annak már itt nincs értéke
De fő hogy te raj vagy és úszhatsz a pénzben...

[refrén]
A siker, a pénz, a műanyag álmok
A lelked mélyére az űrt magad ásod
A felszínességet, az allűrt ha hagynátok
A tükörbe' végre önmagatok látnátok

A siker, a pénz, a műanyag álmok
A lelked mélyére az űrt magad ásod
A felszínességet, az allűrt ha hagynátok
Ám felejtsd el, arra hiába várok...