End

Még
Még üres a tér, közeleg a vég, a gondolat él
Én leszek a név akinek a kép a pillanaté
Most jön majd a fény, hogy ki vagyok én nem találom még
Most jön majd a fény, hogy ki vagyok én nem találom még

Még üres ez a tér, fejemben több érzés törtet csak azér
Még nem tisztul a kép, ki is vagyok én meg mit csinálok és mér
Eladtam a lelkem nem színezek
Tizenéve téves az üzenet
Lehet ma még felfele ügetek
Holnap meg kaparok hogy kapjak egy tizedet
Lecsalom a köröket, hogy éljek
Mer' fiatalon keresem a miértet
Nem ismerek határt, mitől féljek
Én mindig itt voltam mikor kérted
De lekezel a világ elitéltek
Lekezel a világ elitéltek
Lekezel a világ pedig belül több ami árt, mint amennyit árthat magának a lényed

Még
Még üres a tér, közeleg a vég, a gondolat él
Én leszek a név akinek a kép a pillanaté
Most jön majd a fény, hogy ki vagyok én nem találom még
Most jön majd a fény, hogy ki vagyok én nem találom még

Szétfolytam és érzem egyedül csak magamat nem értem
Miért nem
Hagyom el a szavát és csak szarom le a javát
Nem értem, nem értem, nem értem
De rutin lett talán
Nem értem, nem értem, nem értem
Miért nézem
Lazán fel
Adtam a jelenem és kikérem a jövőmet, ez érdem
Nem kaptam, de keresem
Az életnek leraktam a magamét, nem kértem
Nem bánom a tetteimet, erre hiába vártok
De azt vágom az itthoni Trapben vagyunk lángok

Még
Még üres a tér, közeleg a vég, a gondolat él
Én leszek a név akinek a kép a pillanaté
Most jön majd a fény, hogy ki vagyok én nem találom még
Most jön majd a fény, hogy ki vagyok én nem találom még