Életfolyó

Lennék gyümölcs nyárutón a kertben
Fehér lepke tenyeredbe rejtve
Gyerekkacaj a Dunakanyar partján
Fülledt sikoly nimfáid ajkán

Öregember szívében a tenger
Engem kérlek soha ne eressz el
Vizes lábnyom a betonon a nyárban
Neked őrzöm a világom, hogy láthasd

Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító az életfolyón

Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító, mámorító

Lennék ágyad frissen megvetve
Színes fonál a hajadba tekerve
Gyöngykoszorú ünnepeken rajtad
Nyitott kapu, hogy belépjenek rajtam

Lennék nyárfa árnyékában bánat
Én majd téged úgyis mindig áldlak
Lennék sóhaj, utolsó a hóban
Fehér fény egy hosszú alagútban

Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító az életfolyón

Állj meg néha utadon
Lélegezni szabadon
Mámorító, mámorító

Tedd a kezed szépen halk imára
Örömünknek ne legyen nagy ára
Lennék én a szívedben a reggel
Engem soha ne eressz el