Élet bábja

Látom a fejem fölött gyülekeznek már a sötét felhők
De a testem még simítják, érzem, tavaszi szellők
Mért van ez így?? Kérdem, Isten szent képét nézve
Mindig engem sújtasz, taszítasz a gonosz, örök mélységbe már
Megszoktam. Így élek, olyan, mint egy végítélet
Kezemen, lábamon bilincs van. (Ja, ja) Anyám csak ettől féltett
Mert a szememben látta a tüzet, melynek parázsló fénye
Vérbe forgó tekintettel sétálgattam az éjben

[Refrén (Majka):]
Bűnös az éjszaka, képek a fejemben
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot
Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok
Ez nem mámor, mi egyszer csak elillan
Millió emlék agyamba bevillan
Keserves múlt... ami volt, elmúlt
Szívem beforrt. Harangja szólt, a könnyem kihullt

Cella rejtekén állok, tiszta olyan, mint egy átok
Mocskos szátok, köpök rátok! Csak a szabadságra vágyok!
Mindent látok, centit vágok. (Úgysincs menekvés...) Barácsot rágok
Mert a tempót már nagyon régen sajnos nem diktálom mert:
Más keres pénzt helyettem, uralkodik felettem
Fejemben nem feledtem, hogy elárult, kit szerettem!
Ezért büntess meg engem, emberi hibákért
Majd sorban állok a templomban az imákért!

[Refrén (Majka):]
Bűnös az éjszaka, képek a fejemben
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot
Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok
Ez nem mámor, mi egyszer csak elillan
Millió emlék agyamba bevillan
Keserves múlt... ami volt, elmúlt
Szívem beforrt. Harangja szólt, a könnyem kihullt

A csillagok sem mutatják viharban az irányt
A szívem húrjain az ördög pengeti a gitárt. (Óhóó)
Háborog a lelkem, némán kiált
Tudom, nem bosszulhatok meg mindent, ami fáj
Lábam a lábam után, a szavam viszi a szél
Az élet bábja csupán. Tudom, ennyit értem én
Irigy szemek szúrnak, de más szelek fújnak
Felém kezek nyújtva, se nem tűzök újra
Bűneim taszítanak a mélybe, kísértésbe, bűnösségbe
Várom mikor lesz már vége, önmagamtól senki se lép be
Rémálmok börtönében élve, saját tetteimtől félve
Padlóra küldenek az évek, végre, akkor lesz csak béke

[Refrén (Majka):]
Bűnös az éjszaka, képek a fejemben
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot
Ezernyi árnyék, szájtátva hallgatok
Ez nem mámor, mi egyszer csak elillan
Millió emlék agyamba bevillan
Keserves múlt... ami volt, elmúlt
Szívem beforrt. Harangja szólt, a könnyem kihullt

Minden tönkremegy. Dühöngök üvöltve
Mint egy szörnyeteg, látom a tükörbe
Az élet bábjaként rángatnak drótokon
Ahogy az igazuk lenyomnák a torkomon

A könnyem kihullt...