Dorian

Nincsen rá szó, hogy mennyire félek a haláltól
De ezt mégis be veszem
Két napig se bírom, úgyse
Ha változásra ösztönöz majd engem a para
Nem érdekel, mi lesz majd velem a végén

Az elengedés tudta, fejembe szeget ver
Most a kezemen a hegeket tetkóim rejtik el
Évekig mellettem keltél, most ezt mással játszod el
Ezért úgy húz be az ágyam, lehet sose kelek fel
Magamban addig ástam
Míg a tudatom magamra omlott
Homlok egyenest futok, ha jönnek gondok
Üsd meg a gongot, ha harc az idővel
Maradok foglyod
Születek, halok, és csak élni felejtek el
Gondolatok, mint testápoló
Mit a bőröd nem szív fel
Most másban keresem a hiányod
Üvegek aljáról a neved néha kihányom

Lehet a pánik messze
De ha visszatér
Szoríts magadhoz közel
Szoríts, mint a kést
Nem vigyáztam rád
És elmúlt köztünk
Talán működnénk
De mi csak ütköztünk
Folyton

Nincsen rá szó, hogy mennyire félek, hogy fuldoklom
Bermuda benned a
Vízözön, ha elmossa bennem a partot
Ott ébredek; álomban, megtaláltam
Ébren forog a totemem: elaludtam a kádban

Ez a kastély, mit az arcomnak látsz
Bálokon táncot járva sok a ránc
Az ellenfelem a mulandó Fél
Ki lekér, te meg mész, ha már nem vágysz rám
Dorian Grey vagyok: festmény a lelkem
Nekem az fáj, ha nézek rá

Lehet a pánik messze
De ha visszatér
Szoríts magadhoz közel
Szoríts, mint a kést
Nem vigyáztam rád
És elmúlt köztünk
Talán működnénk
De mi csak ütköztünk
Folyton

A szemem sarkáról törlöm a neved, ha úsznál
Mert a könnyekben fürdesz, ebbe a teknőbe bújtál
Elharaptad a csendet és most sebes a szád
Vérfürdőt rendeztél a lelkemben, s most tele a kád

Vérfürdő

Nem kell már sok hozzá, hogy végleg feladjam
Festmény a lelkem, mit az ördögnek adtam
Nincsen rá szó hogy mennyire félek a haláltól
Nincsen rá szó hogy mennyire félek a haláltól
Minden szar a kurva élet
Bleh