Család

[„Család“ dalszöveg]

[1. verze]
Régen láttam már a családtagjaimat
Pedig bőven lenne időm, hogy ezt elmondhassam nekik
Annyi mindent próbálok mindig a maga helyén kezelni
De közbe' csak az idő ami elveszik a ködbe
Tudod sokszor csak egy semminek érzem magamat belül
Mások meg azt mondják, hogy én ragyogok, hát köszi mitől?
Valójában mi a tálentumom itt a Földön?
Valójában kinek számítok igazán szívből?
Ez megint egy álom, nem a valóság
Nem mondom el újra, mert ez közhely
Kinyitom a szemedet, hogy lásd, ez csak a halandó világ, ahol élsz
A menny ennél csak több lesz
Isten azt mondta, hogy jobb lesz
Azt mondta, ha szarul vagyok akkor is a szeretet a kódex
Akkor is a szeretet vetítsem, ha úgy lenne, ahogy nem akarnám
Mert úgyis mindig jobb lesz

[2. verze]
Fáradtak a lelkek
Kell ki bekötözze a sebeket, ha minden olyan elveszett
Maradok azon az úton amit eltervezett
Az elmúlt évek kellettek ahhoz, hogy fent legyek
Nem szorongok, nem gyötröm magamat
Nem függök semmitől, nem kell, mára vége
Lenyugodtam, elengedtem önmagamat tényleg
Kezeibe adtam az életemet végleg
Hm, ez nem bullshit
Nincsen aki megmagyarázza nekem azt, hogy Ő úgy sincs
Belefáradtam abba, hogy bizonyítsak másoknak
És hiába az idő nélküle el úszik
Hm, mond csak, hány embert ismersz?
Aki feladta önmagát, hogy jobb lehessen az élete
Az a baj, hogy sokan önmagunkra maradunk
De engedd meg, hogy segítsek és megláthasd a lényeget