Buda

[„Buda“ dalszöveg]

[1. verze]
Hatalmas házak
Fent a hegyek tetején láttam már párat
Pedig nem is vonzott soha engem ez a Budai látszat
Vajon a tengereken túl is ez vár rám, vagy csak egy álca?
Újra és újra ezen gondolkodok
Húzza az agyamat a gádzsi, mint a nadrágom
Pedig én normálisra vágyom, nem kell alkalmi
Van mikor kanos vagyok és bejön egy vakrandi
Fekete haj, egy fejjel alattam
Én a szívemmel, ő egy fejjel magát eladta
Túl komolyan indult, de végül feladtam
Szeretnék kötődni, de félek ő is elhagyna
Luxusban megalszik a hűség
Túl kényelmesek voltak már az évek
Húszonéves gyerekek a fényben
Húszonévek mennek el, hogy éljek

[Refrén]
Buda, Buda, Buda, Buda
Miért nem altatsz el?
Buda, Buda, Buda, Buda
Miért nem altatsz el?

[2. verze]
Amióta elköltöztem nem bontok pakkot
Bepakoltam a hitemet, hogy ne kapjak mattot
Friss szél fújja rám a Budai lét színét
Az újabb komfortzónámnak a megtestesült ízét
Kérdezem magamtól, most ez az új otthon? (Most ez az új otthon?)
Vagy csak egy elvarázsolt hely?
Ahol megtalál a magánnyal az elfeledett komfort
Mentálisan egybe' vagyok, nem keresek doktort
Nem kereslek téged se egy ideje
Az étkezőasztalon nem ettünk, csak elhittük
Hogy ez a kapcsolat egyszer majd túlnőheti magát
De végül nem egymást választottuk, hanem a magányt
Hajnali fél négy, ébren kell lennem
Húzna vissza a párnám a sötét végtelenbe
Tavaly ilyenkor valahol lerészegedve
De most Buda szívében a valódi kényelemben

[Refrén]
Buda, Buda, Buda, Buda
Miért nem altatsz el?
Buda, Buda, Buda, Buda
Miért nem altatsz el?
Miért nem altatsz el?