Árnyéklány

Pipacsos réten hátradőlve, arcom süti a nap
Lehunyt szememben színes káprát fest elém a holnap
Apró vagyok, messze a világban, nem hagy nyugodni az, hogy
Nem tudom, látom-e újra, de szeretnék benne hinni

Fújja a szél a virágokat, a napfény melenget
Azt remélem, hogy egy napon a szíve elérhet
Az árnyéklány csak másolat, a fűre festettem
Elhagytam, utamat járva, és ott maradt helyettem