Apám szemével

[1. verze]
Könnyeket csempész a szemembe néha a szél
Sír a gitár a kezemben, ha senki se néz
Magyar és cigány, bennem folyik mindkettő vér
Középen állok és nézem, ahogy a kékből lassan átvöröslik az ég

[Refrén]
Apám szemével látom a világot, de belőlem anyám beszél
Félek, hogy túl gyorsan telnek a napok
És nem vár már ránk túl sok tél
Várom a percet, mikor majd minden könnyebb lesz
De bírom még, elbírom még

[2. verze]
Nézem a Dunát, a hullámok kavarognak a lábam alatt
Ismerek minden fűszálat, és sehol sem ragyog majd pont úgy a nap
Úgy, ahogy éppen az arcomon érzem
Hogy végtelen arannyal betakar a fény

[3. verze]
Mindig két lábbal a földön, de a szívem körül kordon
Mindent triplán érzek, vágod, hallod egyből az akkordon
Hogy ez soul, hogy ez templom, ömlik belőlem a gospel
A hiphop nekem otthon, Lauryn Hill meg a Mos Def
Apám keze kemény volt, de megfontolt
Anyám könnye sárga csekkeken egy halvány folt
És én 8 négyzetméter közepén
Kezemben 6 húr, papíron a költemény, ja
Kapaszkodok hangokba, mint gyökerek a földbe
Külvárosi kertek alatt íródik a dallam
Gyűrűznek a szavak mindig bent a fejben
Már nem szorítom a kezemet réges-rég ökölbe
Elfut a perc, de én itt maradok
Megőriztem mélyen tudod még egy kis haragot
Ami hajt, ami visz, ami húz, hogyha elfogy a fény
Hogyha elkap a bú
Már nem méregetem a sebeket, nem
Úgyis mindig sérültem, ha veszekedtem
De ilyen vagyok
Ha elvesznek, én akkor is csak adok
És az ördöggel a küszöbön beszélem át a napot
A végén bármit is csinálok, otthon csak egy lehet
Bármerre is járok, majd minden szál összeér
Apám szemével látom a világot
De belőlem örökké az anyám beszél