Alvilágnak nincsen romantikája

Kegyetlen rémálmok kínoznak téged
Képzeletben rendőrök jönnek érted
De ez már nem álom, hiszen előtted állnak
Nem egy téves bejelentés, csak rád várnak
Homályos minden, úgy érzed véged
A családtagok könnybe lábadt szemeit nézed
Kutatod bennük a szertefoszlott bizalmat
De nem látsz mást, csupán kételyt, és siralmat
Tehetetlen vagy, akár egy darab kő
Amikor odaér a kocsihoz a bizonyos nő, akit imádsz (hehe)
Tiszta szívből szeretsz
Elbúcsúznál tőle, de már semmit se tehetsz
A haverok csak néznek, és nem értenek semmit
A lány meg csak zokog, ez mindenkit megrendít
Elindultok, és ő csak zavartan áll
Egy dolog biztat, hogy talán megvár

[Hook]
Az alvilágnak nincs romantikája
Az alvilág vérengző fenevad
Egyszer, ha az ember belekóstol
Nincs menekvés, végképp elragad

A nagy balhék, a sok pénz
De mondd, mik azok, amiket ezzel elérsz?
De mondd, mi ér ennyit?
Mondd, mi az, amit ebből felmutatsz
Hogyha a sitten egy cellában megrohadsz!
Nincsenek haverok és nincsenek nők
Ők vannak egyedül, csak egyedül ők:
Ők, akik egytől egyig ugyanígy jártak
Nem igazi haverok, csupán sorstársak
Magányos vagy, és jön egy újabb péntek
Be-bevillannak az otthoni képek
Felemészt a szüleid meg óvó szava
Magadba roskadsz: "Ne sírj mama!"
Hiába, senki se hallja
A sok rács a szavaidat mind felfalja
Egy mondatot találsz a falba vájva:
"Az alvilágnak nincs romantikája"

[Hook]

Vakít a nap, ahogy kijössz a fényre
Virágokat találsz az utcába érve
Leszakítasz egyet, és fogadalmat teszel:
Nem csinálsz baromságokat, becsületes leszel
Csalódottan fogod fel, hogy minden más
Rengeteg az újdonság, a változás
Az utcába érve az egész tested megremeg
Nem köszön már senki, elfordulnak az emberek
A csajod (hehe), most eléd jön futva
Hogy tényleg megvárt-e azt csakis ő tudja
A jelenlétével igaz egy cseppnyi tüzet csiszol
De már ez sem a régi, már benne sem bízol
A szülők és a haverok nem változtak semmit
És ez a dolog az, ami a körülményen enyhít
Örülsz, hogy kint vagy, de belül vérzel
Jó a hangulatod, mégis rosszat érzel
Álmatlan éjszakákat szül a sok-sok sértés
Újra kiújul a múlt, s a kísértés
Az éjszakádat dudálás kavarja fel
A társaid jöttek, haver, most menned kell!
Bár megfogadtad igaz azt, hogy nem mész el újra
Most mégis rálépsz a bűnöző útra
Egy mondatot motyogsz az autóba szállva:
"Az alvilágnak nincs romantikája"

[Hook 2x]