Altató

Kihullnak kezembõl a könyvek
A világ magamra hagy
Mostantól hûvösebb napok jönnek
Szûkülõ idõm egyre tágasabb
Elfordul tõlem a holt anyag
Vonásaim halványnak látszanak
Leválnak lassan rólam a dolgok
Így leszek egyszerre mégis boldog
És ha az égi határon innen
Elszámoltat az Isten
Nekem vámolni valóm nincsen
A bûnöket mindet bánom
És ha lehet
Újracsinálom
Mert tettem
Amit hittem
Velem megtörtént a minden
Lettem fegyelem neveltje
Szerencse kegyeltje
Elbukni így többet ér
Mint árnyékban élni
Hazugan félni
Az alku bolondja
A szavakat fonja
Temérdek érdekért
És ha jön az álom
Aludni jó
A távolság
Törékeny üveggolyó
Halkul a dallam
Alig hallható
Bennem is szól
Az örök altató