A Helyzet Ura

(1)
A legkisebb értelmes. Pontos, mint az évszakok
Mint a "hát"-nál, alig bírod ki, hogy ne kezdj vele mondatot
A Kezdet szabad morféma, követed, mint a szótövet
Mert helyetted is emlékszik, mint a botlatókövek

Irány a táblák közé, ki a Vámház körútra!
Két szemben álló kapualj: mintha számháborúzna
Kék bársony, nem ponyva – leleplez, mint egy relief-et
Nem törölte meg a lábát, mikor az életedbe belépett

Te meg lelépsz, bár nem vonz túlzottan az exodus
Ha mint egy rozsdás anya, hóvégére megszorulsz
Mert jön majd egy új Viktor, egy megtartó és viszonzó
De addig minden reggeled hideg, mint egy viszonyszó

És nincs jogod, hogy sajnálj: nem vagy elég boldogtalan
Minek nekem barátok? Kussolni itt a blogoldalam
(2)
Lelóg a mérlegről, akkora dilemmám van
Mint egy coelho-s ásványvíz a Szaharában
Hogy száradjak ki rögtön a tűzforró homokban
Vagy igyak, aztán szégyenkezve haljak szomjan

Pedig vergődni most már csak zöld ágra szabad
Csak így lehet a szívünk a semmi ágáról szakadt
Lassan állva alszom: bérház falakon a tegek
Mert ha már Legyek ura-helyzet, legalább a helyzet ura legyek

Dúsuló juhász vagyok, a dagadás a lényegem
Mert népviselet feszít a megviselt népemen
Lazán lenyomnám őket, lenne csak hat danom
Vagy tököm, mint a csajoknak hajdan a Majdanon

Kinevet a vég! -- Én mondjam ki a neveket?
Hogy ki volt, aki ezreket a vagyonukból Kijevet?
Van valami jó buli? Úgy értem: atom program
Oly korban éltem én, hogy itt dobog a torkomban