Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt
A tél iker fia
Eső és hó, szakad
Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk
Itt kívül a hideg
Az éhség ott belül
E kettős üldözőnk
Kínoz kegyetlenül;
S amott a harmadik:
A töltött fegyverek
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg
Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk
Részünk minden nyomor...
De - szabadok vagyunk!