98/20

Van bennem valami, ami olyan, mint az apám
Annál erősebb, minél inkább visszatartanám
Mindig azt mondta, fiam az égig kell érkezz!
Először üss és aztán semmit ne kérdezz!

98, Koszovóban
Reméltem, hogy a jeges szélben
Apám nem fázik és jól van
6 voltam emlékszem, féltem

Hogy apám vére marad a sárban
Hogy újralátom, de csak egy zsákban
Száz fős osztag, voltak holtak
Visszatértek, de csak hárman

Onnantól apám nem nevetett
Csak ivott és hallgatott
Áttetsző halálfélelem a pohárban
De legalább alhatott

Embereket kellett ölnie
Hogy túléli, nem hitte
De valójában már azelőtt halott volt
Miеlőtt a pia elvitte…

Van bennеm valami, ami olyan, mint az apám
Annál erősebb, minél inkább visszatartanám
Mindig azt mondta, fiam az égig kell érkezz!
Először üss és aztán semmit ne kérdezz!

2020, Budapest
Még mindig húzom ugyanezt:
A tükörből apám néz vissza
Ugyanúgy e furatest

Én soha nem voltam gyerek
Csak egy egyszemélyes hadsereg
A küldetésem, hogy felderítsem:
Apám lelke mitől volt beteg?

Persze, sikerül a rapszar
Kurva percig sem volt kérdés, mer’
Bongor egy kibaszott rapkatona
Túl sokadik bevetésében!

Hogy mér’ hate-elsz, nézz magadba!
Nézd én meg fenn vagyok a faszban, kapaszkodsz!
Az az érzésem vagy irigy fasz vagy a szakaszban
Vagy csak szimplán be vagy szarva a magasban!

Mindig elfog a rémület
Egy perc élet és halál van
Mégis mennyi faszság elfér
Ilyen kevés szótagszámban:

Új illat!
Hű, az kell!
Új implant!
Hű, az mell!
Mű vágyak!
Hű, baszd meg!
A mű szerelmetekhez
Műfasz kell!

Képtelenek vagytok beszélni baszd meg vagy nem mertek!
Próbáljátok meg szavakba önteni, ha már véletlenül rappeltek!
Apám meghúzta a ravaszt, aztán a piát
Engem is elvisz a harag!
Ugyanazok a körök, az idő eltörött
És egyetlen elszórt szilánkban ragad!
(faszom)