Az én utam

[Refrén]
Kaptam az élettől én jót, és rosszat egyaránt
De mindig erőt adott nekem a nagy család
Nem színészkedek, én mindig csak magamat adom
De hála jó istennek, idáig ász volt a lapom
Ezt az utat választottam, amelyiken járok
Mindezekért én cserébe csak egy jó szót várok
Nektek énekelek, rappelek, ez lett a sorsom
Az engem szeretők szeretetét a szívemben hordom

[Verse 1]
Én nem tudom mit terjesztenek, vagy hogy mit hallottál rólam
De akarod tudni a frankót? Elmondjam?
Neked nem kell mindig mindenkitől mindent elhinned
Csak okosan kell testvérem mérlegelned és figyelned
Amikor izgatott a nép, akkor kinn' a tömeg vár
Az adrenalin fent, egy kis lámapaláz
A közönség ordít, tele van a ház
De lenn' a színpad mögött még elmondok egy imát

[Refrén]
Kaptam az élettől én jót, és rosszat egyaránt
De mindig erőt adott nekem a nagy család
Nem színészkedek, én mindig csak magamat adom
De hála jó istennek, idáig ász volt a lapom
Ezt az utat választottam, amelyiken járok
Mindezekért én cserébe csak egy jó szót várok
Nektek énekelek, rappelek, ez lett a sorsom
Az engem szeretők szeretetét a szívemben hordom

[Verse 2]
Mert tudod az ember gyarló, porból vétetett, majd porrá válik
Az élete során másnak látszik, hogyha szerepet játszik
A siker átka, hogy nem ismerik az igazi arcodat
Ők nem látják a színfal mögött lévő nagy harcokat
Az irigyekkel, akik ellenem gógyiznak és mindig cseleznek
Az arcomba nevetnek, súgva, hah, mennyire szeretnek
De az önbecsülésüket feladva a lábam előtt hevernek
És a valóságot elferdítve nekem bekevernek

[Refrén]
Kaptam az élettől én jót, és rosszat egyaránt
De mindig erőt adott nekem a nagy család
Nem színészkedek, én mindig csak magamat adom
De hála jó istennek, idáig ász volt a lapom
Ezt az utat választottam, amelyiken járok
Mindezekért én cserébe csak egy jó szót várok
Nektek énekelek, rappelek, ez lett a sorsom
Az engem szeretők szeretetét a szívemben hordom

[Verse 3]
Habiszti barátkoznak ők velem, és őszintének tűnnek
De a sikerem elmúlásával ezek az érzelmek kihűlnek
De ezt miért nem tartják bűnnek, amikor a kétszínűség az az?
Én átlátok ezeken, hiába játsszák a ravaszt
Igaz érzést nem váltanak ki ezek belőlem soha
De gyűlöletnek vagy utálatnak sincs meg bennem a nyoma
Inkább sajnálom kiket a düh és az irigység elvakít
Lehordanak engem, de ez csak jobban felnagyít
Az igaz közönség, ők nem irigyek, ők teljesen mások
A koncerteken csillogó szempárokat találok
Ők azok, akik éltetnek és mindig erőt adnak
És szomorú pillanataimban is mellettem vannak

[Refrén]
Kaptam az élettől én jót, és rosszat egyaránt
De mindig erőt adott nekem a nagy család
Nem színészkedek, én mindig csak magamat adom
De hála jó istennek, idáig ász volt a lapom
Ezt az utat választottam, amelyiken járok
Mindezekért én cserébe csak egy jó szót várok
Nektek énekelek, rappelek, ez lett a sorsom
Az engem szeretők szeretetét a szívemben hordom